MTI-Press) – Az ember szervezetének egyik legérdekesebb rendszere az immunrendszer. Feladata, hogy észlelje a szervezetbe kívülről behatoló idegen anyagokat, például, mikroorganizmusokat, majd megsemmisítse őket. A rák gyógyításával foglalkozó szakemberek régi vágya, hogy az immunrendszer a tumorsejtek ellen is olyan intenzitással vegye fel a harcot, mint a fert?z? betegséget okozó mikroorganizmusok ellen.
Az immunválasz folyamatába több hiba is becsúszhat. Előfordul, hogy a szervezet saját anyagaival szemben is ilyen választ ad (autoimmun betegségek), és az is, hogy ártalmatlan külső anyagokra túlzott mértékben válaszol (allergia).
E két szélsőség között az is megtörténhet, hogy valódi ellenségekre nem, vagy elégtelen módon reagál. Az immunrendszer például felismeri a rákos daganatsejteket is, de legtöbbször nem vet be azok elpusztítására minden eszközt. Így a tumor elhatalmasodik a szervezetben, ha külső eszközökkel nem próbálják megsemmisíteni. Az ideális az lenne, ha maga a szervezet pusztítaná el egy immunválasz segítségével.
Vajon lehetséges-e erre „megtanítani” a szervezet immunrendszerét? Nagy László, akadémikus, a debreceni orvos- és egészségtudományi centrum egyetemi tanára és kutatói erre a kérdésre igennel szeretnének válaszolni. A professzor már középiskolás diák korában elhatározta, hogy kutatóorvos akar lenni. Az egyetemen amint lehetett, bekapcsolódott a tudományos diákköri munkába, ehhez kapcsolódott később a programozott sejthalál tanulmányozásával kapcsolatos kutatása.
(Ennek a hiánya okozza a rákos sejtek burjánzását, amelyek vég nélkül szaporodnak.) Sokszor nyílt alkalma külföldi intézetekben is dolgozni, például megismerkedett az amerikai tudományos kutatási mechanizmusokkal. Munkája a sejtek működésének jobb megértését célozta. Például annak kiderítése, hogyan lehet kis receptor molekulák (például a szteroid hormonok és a D vitamin) segítségével befolyásolni a sejtek működését.
A professzor kutatásaival vált méltóvá a Howard Hughes díjra, amelynek keretében öt év alatt 425 ezer dollárt fordíthatott csapata kutatási tevékenységére. (A munkássága során elnyert, e célra fordított összegek már jóval felül vannak az egymillió dolláron.)
Érdekes, de jellemző, és a nemzetközi tudományos kapcsolatok jelentőségét aláhúzó módon kapcsolódnak össze az akadémikus által vezetett kutatások a tavaly
orvosi-élettani Nobel-díjas Ralph Steinmann professzor tevékenységével, aki többek között a dendritikus sejtek kutatásáért kapta ezt az elismerést. (Sajnos, a kutató három nappal a díj átadása előtt hasnyálmirigy rákban meghalt.)
Steinmann korábban már megkapta a molekuláris biológia Debrecen-díját is. Régi kapcsolatban állt a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumával, ahol szintén alapkutatások folynak a dendritikus sejtek biológiájának jobb megértése érdekében, Rajnavölgyi Éva, illetve Nagy László vezetésével. Ugyanis a dendritikus sejtek az immunválasz megindításának leghatékonyabb sejtjei. Ezek ismerik fel először a tumorsejteket is, majd azok jellemző csoportjait feldolgozva bemutatják az immunrendszer más sejtjeinek is